A kezdetek, a nem etikustól az etikusig

Azaz, hogyan keveredtem bele ebbe az akkor még ismeretlen világba, 2017 környékén

Valószínűleg az a gyakoribb amikor valakiben megszületik az igény, a kíváncsiság, hogy nyitni szeretne mások irányába és szerencsés helyzetben közli is a partnerével, majd kötnek egy kompromisszumot és belevágnak. Nekem nem volt ilyen igényem, mert nem is tudtam, hogy egyáltalán lehetne igényem másra, mint a megszokott. Így én azok táborát bővítem, akikkel csak szemebejött a nonmonogámia fogalma.

Első randinkon Zsolttal, aki amúgy egy nagyon megnyerő figura (ma már, ennyi év távlatából lehet azt mondanám, hogy jó manipulátor is), a városban sétálgattunk miközben ő felvázolta az elméleteit a monogámiáról, a nyitott kapcsolatokról, a poli világról. Teljesen ámulatba esve hallgattam, mert számomra ezek a nézetek teljesen újak voltak. Értettem az egész mögött húzódó logikát és érveket, egyszerűen elvarázsolt a csávó, hogy mennyire vagányul éli meg a kapcsolatait. Akkor úgy tűnt, hogy ez minden szereplő számára egy tökéletes felállás. Az udvarlási szakasz inkább egy ilyen tréning volt, egy, egy hetes gyorstalpalló, küldözgetett poli tematikájú videókat, próbáltunk minden eshetőséget átbeszélni. Azt is mondhatnám, hogy próbált meggyőzni. Mert olyan opció nem volt, hogy kössünk némi kompromisszumot még így az elején, legalább addig amíg biztonságban érezném magam vele és majd szépen lassan nyitogassuk ki a kapcsolatot, esetlegesen haladjunk az én tempóm szerint, merthogy én még kis zöldfülű vagyok ilyen téren. Leszögezte, hogy ő ilyen, így működik, ha nem nyitott a kapcsolat akkor majd úgyis megcsalna titokban, szóval kb. választhatok. Elmesélte, hogy épp kik az aktuális női, és hogy vágyik egy bázis kapcsolatra, ahová minden kaland után visszatérhet, egy kis biztonságos buborékba. Én meg pár nap leforgása alatt szerelmes lettem Zsoltba, merthát ugye egy jó csávó és vagány dolgokat gondolt a világról. Bevállaltam a kihívást és a rengeteg fájdalmat. Úgy gondoltam, hogy ez van annyira izgi, hogy kipróbáljam és max csinálom amíg bírja a lelkem. Teljes mértékben én alkalmazkodtam az ő szabályrendszeréhez. (Amúgyis egy igen alkalmazkodó jellem vagyok, szóval nem esett nehezemre.) Egészen okésan alakultunk, túrázgattunk, sok időt töltöttünk együtt, plusz az első 2 hónapban nem is találkozott egyik nőjével sem. Aztán gondolom elmúlt a rózsaszín felhője és berobbant az élet... megérkezett az egyik nője, rögtön egy teljes hétvégére. Én akkor nem mertem elmondani a barátnőimnek, hogy épp mi a szitu, nem tudtam segítséget kérni, hogy tereljék már el a figyelmem valamerre, csak otthon ültem bénultan és vártam, hogy teljenek a napok. Ez volt az első gyakorlati bevetésem, amiről azt hittem simán fog menni, hisz elképzeltem már millió forgatókönyvet és úgy véltem felkészült vagyok. Agyaltam, azon gondolkodtam, hogy vajon milyen pózban szexelnek és persze azon is rugóztam, hogy vajon miért nem vagyok neki elég, miért jött ez a nő, mit akar tőle... Egy jól műdökő etikus nonmono pár, ezt másképp játssza le, nincs ilyen, hogy holnap jön a másik csajom és te addig kezdj valamit magaddal - ezeket meg kell beszélni, hogy ki hogyan van, rendben van, ha mással tölti a hétvégét, esetleg elmondja, hogy amúgy azért akar vele lenni, mert x dolgokat kap tőle. Egy jó párkapcsolatban egyenlő felek vannak, akik képesek a kommunikációra és tiszteletben tartják a párjuk igényeit is. Az újra találkozásunk nagyon rideg volt, nem is voltak nagy átbeszélések, mármint őt nem igazán foglalkoztatta, hogy mik voltak bennem. Azért arra megkértem, hogy meséljen, mert én azt az utat választottam, hogy tudni akarok mindenről, de tényleg mindenről, hogy mit csináltak, kiben milyen érzelmek alakultak, hányszor szexeltek, kinek hány orgazmusa volt. Amúgy, van, aki úgy dönt, hogy nem akar részleteket tudni, max csak annyit, hogy épp kivel van a párja és hogy jól érzi-e magát a társaságában, de nekem ennyi infó nem elég. Ez most is így van, sokkal nyugodtabb vagyok ha ismerem az egész sztorit, mert akkor nem fog az agyam azzal foglalkozni, hogy elképzeljek meg nem történt szitukat, vagy a kelleténél többet lássak bele a dolgokba, nekem ez vált be. Lehet, hogy a nyers valóság az mellbevágó (pl. egy spriccelős orgazmusra bármikor irigy tudok lenni...) de még mindig kevesebb idő "vesztegetődik" el a megnyugvásig. Ennyi év után is ha Ádám mással tölti az éjszakát akkor a legközelebbi találkozánsukkor érződik, hogy megbillent a harmóniánk, de nem kell ettől megijedni (ez a harmónia akkor is elmozdul, ha munka miatt töltünk külön egy hetet). Nekünk szükségünk van egy órányi nagyon erős egymásra figyelésre, hogy ismét összhangban legyünk, amit akár úgy is nevezhetnénk, hogy kompenzálás pl. az egyik ilyen eset, hogy Ádám együtt tölti az éjszakát az új batárnőjével és reggel, mielőtt még hazamenne dolgozni, beugrik a munkahelyemre és megiszunk egy kávét, közben meg elmeséli a történteket. Egy normál hétköznapon nem jönne kávézni a munkahelyemre, tehát valami pluszt ad. Meg kell találni azt a módszert, ami a lehető leghamarabb visszaállítja a két ember közötti egységet. Nálunk az extrafigyelem a nyerő.

A Zsoltos első egy évünkben én nem ismerkedtem. Mindenképp kellett ez az idő, hogy átértelmezzem magamban a féltékenység fogalmát, hogy hol kezdődik a birtoklás, sokat tanultam magamról és a határaimról. A barátnőim idővel elfogadóak lettek (nem támogatóak, csak elfogadóak!), mindig jókat kérdeztek, amikről aztán ismét elmélkedhettem. Úgy tekintettem erre a kapcsolatra, hogy ez most pont elég, mégiscsak van valaki az életemben, nem vagyok teljesen egyedül, de nem is vagyok elköteleződve. Nem voltak közös céljaink, nem építettünk erős alapokat így soha nem éreztem magam teljes biztonságban, ráadásul nyitott kapcsolat ide vagy oda, még így is szarrá lettem csalva... Ezen ismerősen csengő címszó alatt: ''ő nem akart bántani, és úgy gondolta, hogy az eltitkolás kevesebb problémával jár''. Csak szólok, a hazugság mindig nagyobb kárt okoz a kapcsolatnak, mint egy félrelépés, ami után tisztességgel vállalva vannak a következmények. Mai napig nem értem, hogy miért csal valaki egy nyitott kapcsolatban, hiszen pont ez a lényeg, szabad mással lenned...namindegy. Aztán eljött a pont amikor már nem voltam fülig szerelmes, felismertem Zsolt hibáit, a kapcsolatunk hibáit, beláttam, hogy nem voltam elég asszertív és persze az is világos volt, hogy nincs közös jövőnk. El kezdtem élni a lehetőségekkel, ismerkedtem. Belementem életem első egy éjszakás szexébe, és végre megértettem, hogy mi az, amikor valakik csak dugnak és jólérzik magukat mindenféle érzelmek nélkül. Innentől nagyot lazult a kis bázisunk. Nyilván Zsolt mégsem viselte olyan könnyedén az én kalandjaimat, mint ahogyan azt az elején hangoztatta. A hátralevő két évünk az egy teljes szappanopera lett... Közben Zsoltnak még egy gyereke is született...

Még elmesélem a legmegalázóbb élmény koktélomat, hátha ti már nem estek bele ebbe a hibába. Zsolt egyik külföldön élő nője, úgy döntött, hogy ő nem akar tudni Zsolt ügyeiről. Semmit sem! Neki elég, ha tudja, hogy amúgy a pakliban benne vannak bizonyos eshetőségek. Ez volt az ők kettejük megegyezése, amit a mindennapokban úgy éltem meg, hogy én és a hárem többi tagja le vagyunk tagadva, vagyis csak elhallgatva, egy nagy ködbe bugyolálva. A külföldi nő igazán féltékeny lett és bedurcázott ha Zsolt valamire hivatkozva nem tudta felvenni a telefont, mert amúgy a valóságban meg épp együtt csináltunk valamit, én meg egy titok voltam. Már az rosszul esett, hogy tudtam, hogy Zsolt hazudik... Volt néhány olyan jelenet, amikor Zsoltnak muszáj volt felvennie egy-két videóhívást, amit én általában egy másik szobából hallgattam végig, volt ott minden, veszekedés, néha meg röpködtek a szeretlekek is. Elég ütős amikor hallod a párod ahogyan épp másnak vall szerelmet. De a legvadabb jelenet mégiscsak az volt, amikor Zsolt telefon képernyőjén ott állt a nő, szexi fehérneműben és épp videószexre készült. Én meg csak pislogtam kb. két méterre Zsolttól, hogy épp még ne essek bele én is képbe.... borzasztóan kínos volt a helyzet, meg az is iszonyat gáz volt ahogyan Zsolt próbálta lerázni szegény nőt... Csak, hogy értsd, Zsolt velem sétálgat és közben szexcsetel a külföldi nőjével... A szintek szintje, hogy ez a csávó képes volt egy időben két nőt is megalázó helyzetbe hozni.

Szóval soha többé nem mennék bele olyan viszonyokba, ahol valamilyen módon titkolózni kell. Az a legetikusabb, ha mindenki tud mindenkiről, ha tudod, hogy mikor kivel van a párod és természetesen tiszteletben tartod a kettejük közös idejét. Persze majd a részlet infókról mindenki maga dönt, hogy mi az amit befogad és mi az, ami már sok.

Így utólag, úgy érzem, hogy nem volt hiábavaló az a sok szar, kellett mindenféle tapasztalat ahhoz, hogy most élesebb határokat tudjak húzni! Amikor a Zsoltos kapcsolatból átvándoroltam Ádámhoz, már minden könnyebben ment, megfogalmaztuk a közös igényeinket, a közös szabályainkat. Borzasztóan fontosak a szabályok, mert ad egy keretet, tudod, hogyan vigyázz a partneredre, hogyan kerüld el azt, hogy bárki is sérüljön. És nyilván, ha igény van rá, bármikor újra lehet fogalmazni, lehet toldozni-foltozni. Be kell látni, hogy az előre megfogalmazott kérések a valóságban lehet, hogy nem fognak működni és kell annyi rugalmasság legyen bennünk, hogy újra kódoljunk témákat. A mi kezdeti szabálycsomagunk minden egyes randi után változott valamerre, állandó átalakulásban van. Bőven elég, ha az aktualitásról gondolkodsz és a megéléseid alapján lépésről lépésre építed tovább a szabályokat, kereteket. Hiába nevezném magam poliamornak ha a valóságban nem tudom kivitelezni (nekem még nem sikerült erős érzelmi köteléket kialakítani volt vagy jelenlegi partnerekkel), szóval mindent a maga idején. Ez egy izgalmas út, soha véget nem érő tanulással!