Poliamoria ON

Gomb átkapcsolva, szemek kinyitva, keresés elindítva. Gondosabban öltözöm, sminkelek, szebben cseng a hangom, többet mosolygok. Kinyílt a világ, ahogy kinyíltunk mi is. A férjem online kutakodik és próbál kapcsolódni, én fejben. Ő azonnal aktivizálta magát, én kivárok, az univerzumban bízva, ami eddig még mindig meghozta, amit behívtam. 

A poliamoria többszerelműséget jelent

Több partner iránti érzelmi elköteleződést, intim kapcsolódást, mely a velük való nyitott szexuális kapcsolatot is magában foglalhatja, de nem alapfeltétele. Ezt Rekvényi Katalin meghatározása alapján teszem ide, akinek Poliamoria – elmélet és gyakorlat című könyvét sokat forgattam, amikor még fontosnak tűnt, hogy pontosan berajzoljam a magam kis ikszét a különböző párkapcsolati formák koordináta rendszerébe. 

Eleinte poliamornak gondoltam magam 

De közben elbizonytalanodtam… „Érzelmi elköteleződés, intim kapcsolódás”? Z-vel az volt (a maga elfuserált módján), de azóta… Bizsergés, vágy, szélsőséges indulatok - pipa, pipa, pipa. De mély érzések? A kanyarban se látszottak. 

Egy idő után már nem is akartam bekategorizálni magam. Lehet, hogy csak kíváncsi vagyok. Lehet, hogy csak unatkozom. Lehet, hogy csak elismerésekre vadászom. Lehet, hogy orgazmusokra. Mindegy is. Jó így. Lehetek ilyen.

Végül én is a párkereső appokhoz fordultam, mert az univerzum malmai lassan őröltek: az ismeretségi körben kiszemelt pasikról vagy lepattantam, vagy közelebb lépve hozzájuk elment tőlük a kedvem.  

Így lettem „Tinder-sérült”

Egyszerre furcsa idegenekkel lett tele az üzenőfalam, akik egészen változatos módokon voltak képesek kiakasztani. Némelyikük d*ckpic-kel lepett meg a harmadik üzenetváltás után, egy részük arról győzködött, hogy biszexuális vagyok, csak még nem fedeztem fel, (…de ők majd szívesen bebizonyítják nekem a párjával), mások egészen meredek kérdéseken keresztül próbáltak sextingbe húzni, fehérneműs képeket követeltek vagy azt, hogy menjek velük szobára már aznap, hogy rámírtak.  

Nem emlékszem pontosan, hány férfival kezdtem párbeszédbe (jóval 30 fölött…), de összesen 3 volt, akivel eljutottunk odáig, hogy szóba került a személyes találkozás. Az első eltűnt aznap, amikorra a randi meg volt beszélve és soha többet nem hallottam róla. A második megüzente: „Maradjunk annyiban, hogy túl meleg lesz holnap a randizáshoz.” - neki én nem válaszoltam a későbbi üzeneteire. A harmadik eljött, 2 órát beszélt, majd Karolának szólított búcsúzáskor…

Sok-sok f*ckup randi után 

…bukkantam rá a hazai poliamor közösségek Facebook csoportjaira, ahol egy ideig csak olvasgattam, aztán összedobtam egy bemutatkozó posztot. Ez a zártabb közeg biztonságosnak tűnt, abban bíztam, hogy aki itt van, az etikus és őszinte kapcsolódásokban gondolkodik, nem kell nekik magyarázkodni erről, és ha nem is feltétlenül akar mindenki mély elköteleződést, talán könnyebben megértjük egymást.

Hát… hmmm. Azért volt itt is pár cifra eset, de már jóval többekkel jutottam el hosszú és értelmes üzenetváltásokig, végül pedig találkozások is realizálódtak.

B-ról sejtettem, hogy nem az esetem

– Mit keresek én itt? –  kérdeztem magamtól, amikor megláttam ropogósra vasalt fehér ingében, kivörösödött, izzadt fejjel bedöcögni a Gellért téri teraszra. Akkor még bennem volt, hogy senkit nem illik a külseje alapján megítélni, mert mi van, ha lehengerlő stílusú személyiség különben, vagy kiderül, hogy élőben beindul a kémia közöttünk?

B. már a fotóin se tetszett, de élőben egyenesen taszított a stílusa. Csak a saját hangját szerette hallani. Ő beszélt, én mosolyogtam és próbáltam rájönni, vajon mi érdekelheti bennem. Soha nem derült ki, egyetlen kérdést se tett fel. Puszival váltunk el, sietve távoztam, vissza se néztem.

A-val látszólag minden klappolt

Félhosszú haj, puha szakáll, hatalmas vállak, izmos combok, kisfiús mosoly. Naplórészlet róla:

6 hete chatelünk, változó intenzitással, de kitartóan. Nem vagyok hajlandó ott megnyílni, látnom kell előbb, éreznem, hogy bízhatok benne. Ritkán jár a városban, de most próbára kell jönnie, megszervezem, hogy összefuthassunk. Aztán majdnem lemondja, én le is mondok róla, aztán mégis üzen, hogy már el is indult, így én kések, több mint 1 órát vár rám. Egy napozópadon ücsörög a Városligeti tónál, amint meglátom, csak mosolyogni tudok. És ez így marad végig. Olyan, mint egy bolondos kutya, imádnivaló. És szexi is, pedig nem elég magas, viszont annyira tömör-erős, nyami… Nincs 40 - szerintem 35 se, de nem merem megkérdezni, megtudni, nem is érdekel már. Laza, nagydumás, nevetős, lelkes és úgy tud nézni, olyan imádattal kedveskedik… Kb.1 órát beszélgetünk 2 külön padon ücsörögve, de egyre közelebb hajolva egymáshoz. Már majdnem megcsókolom, de az utolsó pillanatban megelőz. Mellém telepedik, mire teljesen besötétedik, már az ölében ülök és majd felfaljuk egymást. Van egy kis jövés-menés körülöttünk, de egyáltalán nem vesz róla tudomást, kibontja a mellemet és csókolja, mindenütt simogat, én meg ugyan a nyilvános hely miatt kicsit húzódozom, de annnnyira jó, nem tudok, nem akarok másutt, máshogy lenni. Teljesen őrült, de asszem pont ezzel varázsol el. Kézen fogva sétálunk a körút felé, megvárja velem a villamost, ott egy komplett erotikus műsort nyomunk le állva az utazó közönségnek. 9 perc, a végére kiürül körülöttünk a peron… felugrom a járatra, integetünk, és én teljesen kész vagyok. Annyira, hogy elfelejtek visszamenni a metrómegállónál hagyott kocsiért, itthon döbbenek rá... Másnap reggel a gyereket villamossal kísérem suliba. 

Napokig nem tudtam abbahagyni a vigyorgást 

„Ki ez a srác és mit keresek én mellette?!?!” - tettem fel újra és újra a kérdést, hamarosan kiderült, hogy nem véletlenül. Nehezen szerveződött meg a következő találkozó, mindig későn szólt, mikor jön, nem tudtam füttyszóra ugrani, emiatt megsértődött. Egy idő után szinte bármin meg tudott sértődni, rengeteget veszekedtünk chatben, pillanatok alatt fel tudtam bosszantani, akaratlanul... Jöttek hetekig tartó elnémulások, visszaédesgetések, majd bántások újra. 

Fél órára sikerült összefutnunk egy sörfesztiválon, durván összevitáztunk utána, mert nem maradtam tovább (hogy képzelem, hogy haza akarok érni akkorra, amikorra a férjemnek ígértem…) Teljesen mindegy volt, hogy bocsánatot kérek vagy határt szabok, csak vagdalkozott… Még egyszer rámírt, találkozni akart újra, de aztán megint nekem esett, én pedig feladtam. Be kellett látnom, hogy nem ér annyit a sármja, hogy elviseljem a hangot, amit megenged magának velem.  

L-val el se kellett volna kezdeni

Sok a közös ismerősünk, közel lakunk, vannak helyek, ahol mindketten gyakran megfordulunk - red flagek, amiket sorban figyelmen kívül hagytunk, mondván, eddig se futottunk össze, majd vigyázunk ez után is.

Kemény pasi vastag burokban, két lábbal a földön, a száraz tények, szűkös perspektíva, szúrós szarkazmus embere - ez látszott belőle eleinte, és ez nem volt annyira vonzó. 

Keresetlen őszinteség. Egyszerűség. Csodás haj. Cigi. Gondoskodó figyelem. - ez már az első erdei sétánk során tudatosodott bennem. Úgy váltunk el, hogy még mindig nem tudtam, tetszik-e, de annyit tudtam, hogy szeretném közelebbről megismerni. Ő is engem. Pár nap múlva kocsmába invitált. 

Egy darabig szemben ülünk a félreeső asztalnál a zsúfolt nyáresti kerthelyiségben. Néha összeér a kezünk, mintha véletlen… 2 sör után mellém húzza a székét, így időnként már a combunk is. Sokat szövegel, kérdezgetem, meséltetem, hallgatom, sok gondolatom félbemarad, nem lesz belőlük válasz. Hirtelen csókol meg. Aztán visszavonul. Aztán megint. Finoman, kedvesen, röviden csókol. Mindenféléről beszélünk: könyvek, zene, szerelem, testvérek, az anyja, az apám. Simogatja az ujjaimat. A combomra teszi a kezét. Nevetünk. Amikor nevet, megtetszik hirtelen. Hallgatunk. Lesüti a szemét, aztán felnéz, nyílt tekintettel, Megvan a kapcsolódás. Záróráig maradunk. Hazafelé kézen fogva megyünk. Hatalmasakat lép, sietek mellette. Párszor megállunk, rövid csókokra, kicsit átkarol, megsimítja a fenekemet, én a hátát, mellkasát. Magasabb a férjemnél, mintha nehezen hajolna le hozzám… – Még nem volt idősebb barátnőm. És ilyen pici se – súgja. Ujjait az enyéimre kulcsolja, rohanunk tovább. 

Ő az, aki miatt azt gondolom, mégiscsak poliamor vagyok

Mert - bár a séta-sebességünket még azóta is nehezen hangoljuk össze - vele lett folytatás, minden redflag ellenére együtt maradtunk, haladunk, merülünk... L. az első poli kapcsolatom, aki innentől a történeteim visszatérő szereplője lesz. 

Van egy csalhatatlan jel

Eleinte minden új találkozás az én is kis emberkísérletem újabb tesztje volt. Belefért, hogy olyanokkal is borozgassak, sétálgassak, kávézzak, akikről egyáltalán nem voltam meggyőződve, hogy lesz következő randink. Egyszerűen mindenki érdekelt! Ma már kedvesen visszautasítom a közeledési kísérletet, ha azt érzem, a lelki/ mentális/ fizikai síkok közül legalább kettőn nem vagyunk egy szinten. Az időmet is sajnálom, az utólagos magyarázkodásokat se szeretem, őket se akarom feleslegesen áltatni.

Onnan tudom, hogy jó helyen vagyok-e egy viszonyban, hogy felteszem magamnak a kérdést: benne vagyok-e a sztoriban vagy kívülről nézem csak? Ahol élem és nem játszom, ott van keresnivalóm. Minden más esetben lépni kell. Persze kellett még pár kudarc, mire megtanultam ezt, de szerencsére lettek jó megerősítések is.

Otthon eközben

Miközben továbbra is furábbnál furább figurákkal chatelek és találkozgatok, egyre erősebb az érzés, hogy helyemen vagyok, biztonságban. Szeretem ezt a nőt, akivé váltam. Már két társam is van, akik szintén odavannak érte.

A férjem őszinte velem. Én is az vagyok vele, mert lehetek és mert végre tudok. De azért azt az érzést szokni kell, amikor ő indul el és én maradok otthon…

Amikor a bátor és független nő férje randit szervez magának, a bátor és független nő izgul érte, hogy végre összejöjjön neki. És amikor szépen megborotválkozik, csinosan felöltözik, majd beillatosítja magát, és egy kedves csókkal elköszön, indul… akkor a bátor és független nő elgondolkodik, hogy nem magának ásta-e meg a sírját ezzel a fenenagy szabadságvággyal… 

De aztán arra gondol, hogyan néznek újabban egymásra, hogyan feledkeznek bele a frissen felfedezett érzéki beszélgetések gyönyörébe, a végtelen simogatások, ringatózások, sóhajok és nyögések új univerzumába, hogyan kezdtek el valamit teljesen elölről, jobban, erősebben, őszinte-nyitottabban. És akkor elszáll a kétely és marad a drukk: jaj, csak legyen jó neki!!