Világok találkozása

Kezdettől egyértelmű volt, hogy L-val vonzódunk egymáshoz. Az is hamar kiderült, hogy fergeteges vele a szex. De voltak kérdéseim: 

• Mi tart össze minket ezen kívül? 
• Kell-e, hogy legyen ez más/ több, vagy elég egy másodlagos viszonyhoz ennyi? 
• Mit akarok? Mit akarhat ő? Mennyire merek közel menni? Mennyire akarom közel engedni? 

Nem vagyunk egy szinten 

– mondogatta mindig, én pedig tiltakoztam, miközben a lelkem mélyén tudtam, hogy így van. Máshonnan nézzük, másképp látjuk a világot. Eltérő az életszínvonalunk, a műveltségünk, az igényszintünk, a családi hátterünk, az önismeretünk, az érdeklődési körünk, az álmaink távlatai… Sokszor éreztem-érzem, hogy nem tud velem mit kezdeni (és azt is, hogy én se vele). 

Két külön világ vagyunk, de van egy közös történetünk.

Zártságában, morcosságában, megkérdőjelezhetetlen férfierejében felfedeztem apámat. Ismerős volt, ahogy nem találja a szavakat, aztán egy doboz sör után megered a nyelve. Ahogy keresi a testi kontatkust, de fél a lelkitől. Még a szagát is éreztem rajta. Megrázóan ijesztő és komfortos volt egyszerre. Utáltam, hogy kihozta belőlem a megfelelni vágyó jókislányt (aki elhallgat és visszahúzódik, amikor nem figyelnek rá). 

Félelmetes ez a kötődés téma… Itt van ez a látszólag teljesen tiszta kapcsolat, ahol elvileg tudjuk, mit keresünk. Az életünknek egy kis külön szeglete a „miketten”, ahová alig-alig szűrődnek be a napi nehézségek. Pont ettől könnyed és élvezetes. Kurvajónak kell lennie, másképp nincs értelme és jól is működik eleinte, aztán persze itt is előjönnek a hozott minták, régi sérülések. Támad valami pici nemoké vagy ijesztőenszuper dolog, máris behúzom fülem-farkem, és csak pislogok. Na, most mi van, hogy is kellene ebből kimenekülni úgy, hogy senki ne bántódjon, de főleg a méltóságom ne? 

Majdnem elküldtem

Első közös hétvégénk totálisan félresikerült. Nem tudtunk mit kezdeni a váratlan körülményekkel, nem tudtunk örülni annak, hogy együtt vagyunk. Mindketten befeszültünk a kocsigondok, szerelni valók, eső, programváltozás, bedugult autópálya miatt. Ő ideges volt, folyton szabadkozott, én mosolyogtam: „semmi baj, tényleg, semmi baj”. 

Könnyű lett volna ez után hátra arcot csinálni, nem kell nagyon magyarázkodni egy pár hete tartó viszonyban. Nem tartoztunk még egymásnak semmivel. 

Napok kellettek, hogy rájöjjek, mi volt a baj, miért nem tudtam a lelkes-csacsogós-vicces-motivált-szexi alapbeállításomban maradni, csak elhallgatni, visszahúzódni, kivárásra játszani, pont úgy, ahogy otthon, régen, kiskoromban.

Az volt a baj, hogy nem kaptam meg, ami jár: az üzemanyagomat, a figyelmet. Megírtam neki:

Nem kell kitalálnod a gondolataimat. Nem várok tőled szerelmet. De azt akarom érezni az együttléteink minden percében, hogy akkor és ott a mindened vagyok. 

Megértette. Sajnálta nagyon. Nem menekültem ki.

Másképpen folytattuk

Ahogy teltek a hetek, egyre többet osztottunk meg egymással, már nem csak a szex volt az intimitás, bátrabbak lettek a kérdések, hosszabbak a válaszok, elkezdtek leomlani a falak. Kezdtem érteni, ki és mi vagyok ebben a viszonyban. 

Rengeteget írtam akkoriban, ez lett a módja, hogy feldolgozzam, lecsengessem a vele (és másokkal) megélt dolgokat. A naplóírás segített, hogy reflektáljak és hogy ne pörögjek túl,

• amikor nem tudtam beszélgetni vele (mert nem ért rá, nem akartam terhelni vagy még nem mertem vele megosztani, amin kattogok), 
• vagy amikor nem tudtam beszélgetni róla (mert nem volt a közelemben beavatott barát, nem szerettem volna bevonni a férjemet, nem akartam senki agyára menni).

Jó most visszaolvasni az akkori örömömet

Újabban délelőtt jön, csenget, áll a kisajtóban, mosolyog, behúzom, csókolom, ölelem, őszintén örülök neki, hadd lássa, mutatom. Olyan egyszerű és tiszta vele… minden, amit mond, az úgy van, nulla játszma, szavak nélküli, mégis egyértelmű üzenetek: jó nekem melletted, jó neked mellettem. Szuper vagy - ennyit mond kifulladva, mosolyogva, félig lehunyt szemekkel, miután végighancúrozzuk a hitvesi ágyat. Ma megint sikerült egy álmodat megvalósítanom -  mondja, miután a konyhapulton tett magáévá szembemenve a fizika minden törvényével. Felkap, és odébb visz, fenekem a tenyerében, farka bennem, fejem a nyaka gödrében, kezem a tarkóján… Hitetlenkedő örömmel veszi hosszú orgazmusaimat, nevetnie kell ilyenkor mindig… tenyeremmel eltakarom előle a puncimat, hagyjál… nem bántalak — feleli. Tudom, hogy sohase bántana. 

Nem mindig ért, de igyekszik

Csodál, elfogad, próbál lépést tartani. Bimbózó románcnak nevezi a kapcsolatunkat. Ez azért sokkol. – Mivel várjalak? - kérdezi egy randis napunk reggelén. – Gyújts tüzet a kandallóban és terítsd elé a jegesmedvebőrt – dobom fel a labdát. És ő (youtube)kandallót és (plüss)jegesmedvét varázsol a hálószobába, mert nincs olyan, hogy lehetetlen kérés. 

Nem mondjuk, de tudjuk

Lassan ellágyul a kőszívem is… - írja, és úgy néz rám, dédelget, simogat, hogy abból tudni lehet, hogy itt már egyáltalán nem csak az van, hogy csinos ez a kis milf, és közel is lakik, praktikus, jól elvagyunk, hanem valami tényleg kiolvadt odabent… és közben lassan bennem is felváltja az ijedt határtartást valami más. Megszerettelek mostanra - mondanám neki, de nem mondom, nem mondhatom. Olyan, mintha lenne köztünk egy megállapodás, nem lehet beleszeretni a másikba - mindenki szigorúan csak a házastársába lehet szerelmes. Imádlak - ez oké, ezt mondhatjuk, de ez a testekre vonatkozik, szex közben hangzik el vagy utána, a búcsú-csetben, de a szeretlek nem, az túl sok, még mindig túl intim.

Fontos lett, fontos lettem

Akarom, hogy értsen, hogy tudja, mit gondolok, hogy pontosan ismerje, mi és hogy jó nekem. Nem csak a kezét vezetem a lábam között a pontjó helyre, a gondolkodását is próbálom formálni, piszkálni, kibillenteni a szűkösségből, elhitetni vele, hogy egálban vagyunk. 

– Egy kurvajó nő a barátőd, miért lenne veled, ha nem lennél te is egy kurvajó pasi? - kérdezem. 

Gyengédsége, stabil figyelme kihozott az „Apu cuki kislánya” szerepből. Másképp beszélek vele, már nem intem le magam, nem hallgatok el. Vitatkozom, határozottan képviselem, amit gondolok, bátrabban kezdeményezek. Biztonságra találtam.