Az elején intenzív

Ez egy 18+ bejegyzés – szexről, testről, intimitásról írok benne. Akkor olvasd el, ha ez rendben van neked.

Új kapcsolati energia* – így nevezik poliamor/nonmonogám szaknyelven a monogám kapcsolatok elején is jellemző „szerelmi mámort”.  

*New Relationship Energy – rövidítve NRE. (Az ellentéte az Old Relationship Energy (ORE) – a mély, érett, biztonságos kötődés érzése a régóta tartó kapcsolatokban.)

A NRE alapvető jellemzője az intenzív izgalom és eufória az új partner iránt, a folyamatos odagondolgatás, a fokozott szexuális vonzalom. Ilyenkor kevésbé vesszük észre a másik negatív tulajdonságait, hajlamosak vagyunk idealizálni őt. 

Az idealizálás távol áll tőlem, de ezt leszámítva minden stimmel.

Lett egy pasim

Kedvesem. Szeretőm? Poli párom. Játszótársam? (Már 10 hónapja találkozgatunk, de még mindig nem tudom, minek nevezzem.)  

Ahogy írtam egy előző posztban, L. redflagekkel indított. Hónapokig nem tudtam megfogalmazni, mit keresek mellette. Volt egy pont, amikor sikerült egy olyan trigger-gombot benyomnia, hogy majdnem elköszöntem tőle. Volt egy időszak, amikor a türelmesnek kellett lennie velem, mert a férjemnek szüksége volt rám. Mostanában éppen neki nehéz nagyon…

Egyre jobban elmélyül  a kapcsolatunk, de megláttuk a korlátait és a végességét is. Ezzel együtt még mindig együtt vagyunk. 

A kíváncsiság felpörget

Én úgy ismerkedem, hogy szeretem hamar személyesre fordítani az online csevegést, gyorsan megszervezni az első találkozót, hogy kiderüljön, hogyan tudunk egymásra figyelni, mennyi a közös témánk, lássam, van-e értelme tovább menni. Aztán a másodikat is hamar tető alá hozni, ahol eldől, moccan-e valami bennünk, ébred-e kíváncsiság, vágy a folytatásra, erotikus izgalom.

L. nem kertelt, már az első üzenetváltásaink egyikében kifejtette, hogy szerinte a szexen áll vagy bukik minden, érdemes gyorsan eljutni az ágyig, és csak azután mérlegelni, hogy merre tovább. Ha ott megvan az összhang, abból még bármi lehet, de ha nem, akkor semmi. Ezen először megütköztem, most már egyértelműen igazat adok neki.  

Haladjunk, hogy lássuk, haladunk-e

Mozi a parkban... Piknikpléd a kiégett füvön... Sörösdobozok a cipőjében... – Ha az emlékezetemre lennék utalva, nem sokkal több kép villanna be a harmadik randinkról. De a naplóm emlékszik: 

Cserebogarak röpködnek, később denevérek. És furcsa-hirtelen csókok, határozottan, mégis finoman. Sima, meleg tenyér, mozgékony ujjak a derekamon, hátamon, combomon, combom hátulján, nyakamon. Nézzük a filmet. A felét, mert a másik felét eltakarja egy fa. Legszívesebben szembefordulnék és csak az arcát nézném, kutatva, megpróbálva bevésni a vonásait, megfejteni, mi lehet ebből, ami most még semmi. Szorongat valami belül, bizonytalan vagyok, ideges. L. szövegel, én hallgatok… Borzongok, felhúzom a térdeimet,  kis gombóc lettem. Sündisznó? Aztán váltok: – Neked dőlhetek? –Persze. Kinyújtózom. Csiklandoz a haja, melegít mindene. Bújnék közelebb, aztán megint elhúzódok. A film még mindig vacak, a piknikpléd továbbra is kényelmetlen. Cigizik, sörözünk, fészkelődünk, tapogatózunk. Fogalmam sincs, mit akarunk egymástól, de nem lennék sehol máshol. A következő csóknál visszacsókolok, a hajába túrok, tarkóját szorítom. Most valamiért úgy tűnik, jó lesz ez. Fél 6-kor ébredek, azonnal indul a kattogás: mi volt jó, mi lehet… A férjem magához húz, kis kifli, nagy kifli, meztelenek vagyunk, nem megy az alvás, mondom neki, nem felel, a nyakamba csókol, szuszog, próbál visszaaludni. Vajon érzi rajtam a tegnapi cigifüstös csókokat? - ez az utolsó gondolatom, mielőtt újra álomba merülök. 

Akár nálam is lehetünk – írta legközelebb

„Hmmm. Barátkozom a gondolattal, hogy nálad.” – válaszoltam. Lelkes voltam és kíváncsi. Még alig ismertem, de azt éreztem, hogy mehetek, ahogy ő vezet. És ő határozottan vezetett. 

Csókkal fogad, a kocsiban a combomat simogatja, beszél mindenfélét, takarításról, zenekarról, nem figyelem, túl izgatott vagyok. Azért megyek hozzá, hogy lefeküdjünk. Tiszta helyzet, két felnőtt próbálgatja egymást, szimpátia, vágy-alapon, ennyi. Bort viszek, Konyári Fecskét, az legalább otthonos, ismerős. Minden más nagyon más, dehát milyen is lenne? Körbenézzük a  házat, ücsörgünk az udvaron, csűrjük-csavarjuk a szót, néha picit csókolózunk. Odavan a csíkos, folyton szétnyíló szoknyámért, simogat, alányúl, megint a combomon jár a keze. Hűvös-szeles nyári este van, fázni kezdek, muszáj bemenni. Kezdődik.  Finom, kedves, gyengéd, lassan simogat. - Nem kell semmit csinálnunk, amit nem akarsz – mondja. Nincs  kétségem, folytatni akarom. Kibont a szoknyából, lesimogatja rólam a trikót, melltartót. Én is vetkőztetem, csatolom a szíját, nyúlok a nadrágjába, tenyereim hol a csípőjén, hol a mellkasán. Kapaszkodom belé, fel akarom érni a nyakát, lábujjhegyen állva nyújtózom felé, néha elveszítem az egyensúlyomat. Amikor észreveszi a pipiskedést, nevet: Nem kell ezt csinálnod! – felkap, felállít a kanapéra, melleim pont szemmagasságba kerülnek vele. Gyönyörűek – suttogja és körbecsókolja, 

A második első

Más volt az illata, máshogy érintett meg, nagyon más volt minden, mint amit addig megéltem. Meztelenül álltam egy jóformán idegen előtt. Harminc évig csak a férjemet engedtem ilyen közel és most arra készültem, hogy – az ő tudtával-beleegyezésével – átlépjem a monogámia-nonmonogámia határát. 

Meg akartam tudni, milyen a másmilyen, milyen, amikor ismeretlenként fedezzük fel egymás testét.  

Menjünk a hálószobába – mondja, aztán húz magával. Nem kérdés, hogy megyek vele. Ledobja magát az ágyra, kezét nyújtja felém, mosolyog. Tetszik? – kérdezem. Nagyon tetszik – feleli. Fölötte vagyok, simogat, csókol, simogatom, csókolom. Gyorsan gumit húz, amikor kérem, aztán elakad a szavam, ahogy belém hatol. Csodásan mozog bennem, hamar felveszem a ritmust, tart, vezet, szorít, forgat, megemel, kicsi vagyok az ölében és könnyű. Nem beszél, csak egyszer mond annyit, hogy jó látni, hogy élvezem. Beborít a haja, ujjaink összekulcsolva, olyan, mintha végtelen ideje csinálnánk már. Hangosan nyögök, hangosan élvez el, a simogatást akkor se hagyja abba, amikor lefordul rólam, finom érintése a hátamon, derekamon, melleim körül jár. Aztán beszélgetünk, tök másról, whatever, nincs udvarlás, nincsenek kedveskedő szavak, de lett egy elégedett közelség, erős figyelem. Irtó vagánynak érzem magam. Az alhasam görcsbe rándul és elönti a melegség még másnap is, amikor heves lökéseire gondolok. 

Így lett ő a második férfi, akinek odaadtam magam. – Megvolt? –Megvolt. – Jó volt? – Nagyon jó. Ennyit beszéltünk a férjemmel, amikor utána mellé bújtam.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy az ő odaadó figyelme vezethetett át a nyitott kapcsolatok világába.

Hálás vagyok L-nek, mert nem csak az első küszöbön léptem át vele, azóta már rengetegen. Türelemmel és gyengéden kísér. Segít felfedezni az intimitáshoz való viszonyomat, régi kötődési sebeket gyógyít, izgalmas új játékokra hív, helyre tesz, ha kell, vigasztal, amikor egyéb kalandjaim balul sülnek el. Társra találtam benne.