Friendship with benefits

Hónapok óra érlelgetem ezt a szöveget. Ki akarom adni magamból, de nehezen akar kijönni. Nehéz a szembenézés azzal a Klárival, aki magára húzta ezt a kalandot. 

A házasságunk kinyitása óta több mint egy év telt el. Hullámvasút volt a javából. Mindenre kíváncsi voltam. Aki egy kicsit is értelmesen érdeklődött, az számíthatott arra, hogy közel engedem. A Férfi érdekelt – úgy általában. Mi hajtja felém? Mit lát bennem? És még inkább: milyen nő tudok lenni mellette? 

Imponál a nagyvonalúság

A nálam tíz évvel idősebb, nagymenő, folyton pörgő, villogó kék szemű Casanova drága éttermekbe vitt, lelkesen szervezte az egyik randit a másik után. Fel kellett venni a tempóját... a 3. meghívása már egy dunaparti hotelbe szólt. Rögtön a lényegre tért, vetkőztetett, csókolt, dicsért, hanyatt döntött az ágyon. Néztem a plafonra rajzolt biciklikereket és igyekeztem magamévá tenni a küllőkre írt üzenetet: Enjoy the Ride!

Tudtam, miért jöttem ide. Hagytam, haladjunk… Haladt is, ügyes, technikás macsóként keményen körbeszeretgetett, 3 óra, 3 óvszer, 5 orgazmus…

Először rettentően idegen volt, jött a menetrendszerű „mitkeresekénitt?” kérdés, de aztán – kb. 3 perc – , elengedtem magam, hagytam, hogy hajtogasson, vezessen, vigyen. 

Puha vagyok, engedékeny

…és ahogy belemelegedünk, egyre szenvedélyesebb. A végén csak fekszünk hason egymás mellett, nézzük a dunai kilátást, és az álmairól mesél.

Egy hét múlva privát wellnessbe megyünk, máskor szaunázni, aztán nála alszom, kicsit később megint a kedvenc biciklis hoteljében találkozunk. Mindig úgy indulok hozzá, hogy nem értem, miért, akarom-e tényleg? 

Naplózom magunkat

Kell ez a lecsengetés, így próbálom utólag helyre tenni magamban, ami velem történik.

Csütörtök, 11:30 – A hotel lobbyban vár, már elintézte a becsekkolást, mosolyogva felpattan, elém jön, átkarol. Arcra puszit adnék, de szájon csókol azonnal, majd egy gyors „jólnézelki” után máris a lift felé navigál. (Persze hogy jól, selyemblúz, bőszárú, magasderekú nadrág, ballonkabát, precíz smink, sima bőr mindenütt, parfüm, csillogó haj… szép vagyok, baszki, kurvajó nő, nem csak egyszerűen jól nézek ki… ) Fent a szobában: kis csókolózás, ölelkezés, már gombolja is a blúzomat, majd: – Nem bánod, ha gyorsan lezuhanyzok? Különben is, kézmosás nélkül puncihoz nem nyúlunk… – Uhh, oké. (Ikonikus mondat, később is többször elhangzik, páran ez alapján simán rá fognak ismerni. Helló és pacsi, Sisters!) Máris meztelen, még meglobogtatja előttem a vicces színes zokniját, kicsap az éjjeliszekrényre 2 óvszert, a karóráját az íróasztalra teszi (felállítva, hogy rálásson majd az ágyból!) aztán eltűnik a fürdőszobában.

Hoztam szőlőt, sajtot, csokit

Kipakolom. Hallgatom a vízcsobogást.

– Tényleg ezt csinálod, Klári? Hétköznap délelőtt, munkaidőben? Egy pár órára kivett szállodai szobában? Egy kvázi idegennel? – kérdezem magamtól.

– Tényleg - vetem fel a fejem dacosan.

Annyira direkt ez a helyzet, olyan egyszerű… és neki annyira természetes.

Az első pillanattól nyílt lapokkal játszik. A gátlások irigylésre méltó hiánya jellemzi. Nevetős, sokszor hangos, beszédes, van egy alapfeszültség benne, ami soha nem szűnik, ez pörgeti. Folyamatosan reflektál, mindenre, ami körülötte-vele történik. Csapong, kiengedi az indulatait és a többi érzését is. Eszméletlen agilisen kommunikálja az igényeit. Azt is, ha valami tetszik neki, azt is, ha nem. Bármire rákérdez, teljes nyíltsággal, egyenesen a szemembe nézve. Már ott is van újra mellettem, ölel, simogat, csókol. Hagyom, hogy vetkőztessen, egy perc és meztelenül állok, háttal neki, a tükör előtt. Engem nézünk mindketten. Tényleg szép vagyok. – Maradhat? - kérdezem, nem is tudom, miért… – Gyönyörű vagy – jön a válasz, aztán fektet is az ágyba, hajol fölém, csókol, nyalogat, tekerget, forgat, végig nyitott szemmel, mindent kommentálva szeretkezik. – Látod, tükröt is kaptunk! - mutat a tv-re. Kívülről láthatom magunkat. Egy pornófilmben vagyok. Egyszerre idegen és élvezetes a látvány. Ilyen vagy, ilyen lettél, Klári, ez van. Aztán pihenünk. Ő eszik, én a Dunát bámulom. Beszélgetünk – párkapcsolati, poli témák, kis munka is… Vitatkozunk, viccelődünk, lazaság van. És persze jön még egy menet, újabb virtuóz lepedőgyűrés, megadva a módját, kiélvezve minden ízét. Utána már nincs sok időnk, 2-ig miénk a szoba. Most én foglalom el a zuhanyzót, jól esik a forró víz, lemosom magamról a kalandot, visszabújok a hétköznapi bőrömbe, öltözöm. Gyalog megyünk le a harmadikról. Nem emlékszem, megfogta-e a kezem. Távolabb állok meg, amíg visszaadja a szobakártyát. A recepciós mosolyog, ideint. Hazahoz kocsival, út közben alig beszélünk, híreket hallgat, kommentál. Az úr megkapta, amit akart, már máshol jár – gondolom neheztelés nélkül. Én is megyek tovább a napirendemmel… Legalábbis próbálok. 

Eleinte sokat beszélgettünk

Úgy tűnt, mintha épülne valami, de pár hét után csak ki-becsekkolásokra korlátozódott a chat. Röviden, kedvesen válaszolgattam neki, de mindketten éreztük, hogy nem annyira érdekes a másik. Neki az ágy volt érdekes, nekem egy idő után, valódi kapcsolódás hiányában már az se. Amikor az együtt töltött pár alkalomra gondolok, aktusokat látok, megismételt mondatokat hallok. 

Nem figyel rám 

Egyre tisztábban láttam ezt, de még nagyon sokáig nem mondtam ki. Zavarta a hiúságomat, hogy nem tudtam elvarázsolni. Amikor rájöttem erre, előjött a bizonyítási vágyam: akarok adni ennek az egésznek még egy esélyt, amikor igazán odateszem magam, a lelkes-szexi kláriságomat...

Meséltem erről a férjemnek és L-nek. Egymástól függetlenül tituláltak igyekvő jókislánynak, aki meg akar felelni apunak. Igazuk volt, de én akkor még felháborodva tiltakoztam és csakazértis cuki maradtam. Egy rakás vicces-izgi üzenettel boldogítottam, igyekeztem proaktív lenni, amikor a következő közös estét terveztünk.

Ami végül meglepően jól alakult.

Bulinegyed, Airbnb, eggs benedict

Vörösbor, csoki, jóóó szex, hallgatjuk a zenéimet, halmozzuk az élvezeteket… 

Úristen, mennyire kívántalak — mondja az első menet után. Nyíltan a szemembe néz, fürkész, jön az ötleteivel. Kis kincs- nek szólít, és most – úgy tűnik –, igazán itt van, figyel, nem csak a rutint hozza. Laza és felszabadult vagyok vele, rengeteget húzom, nevetünk, megyünk mélyre is a beszélgetésekben - panaszolja az otthoni helyzetet, mesél régi ügyekről, folyamatosan kedveskedik, csókol, simogat. Mesélek neki L-ról, az újfiúkról, a férjemről, Z-ról, valójában főleg magamról. Imádom a bókjait, a természetességét, ahogy hozzám nyúl, örülök az együttlétünk minden percének, a reggeli erekciójának, a lassú, összebújós ébredezésnek, az eggs benedictnek és a macha-lattének a brunchozóban. Igazi kényeztetés vagyunk egymásnak. Egészen elhiszem, hogy ez oké nekem és hogy oké vagyok neki. Kívülről nézve még mindig gáz, de nem érdekel, mert benne lenni szuper. – Ez egy klasszikus friendship with benefits – esik le a tantusz.

Hol romlott el? Sehol

Eleve nem volt oké. Nem tudtam magamat adni neki, csak hagyni, hogy használjon… Nem voltam lelkes és izgalmas. Csak néha sikerült magam azzá tenni egy-egy rövid időre, valami hirtelen jó ötlettel, nem kis erőfeszítéssel… Mindig jó volt együtt, de amikor elváltunk, megszűnt köztünk a kapcsolat. Aztán megint fel kellett hangolnom magam a találkozásunkra, hogy a zéró törődés után legyen kedvem látni. Ő sem tett bele túl sokat ebbe. 

Nehezen jöttem rá, de egyszer csak megláttam: az zavart, hogy nem tudtam ragyogni mellette. Nem tudtam a legjobb formámat hozni, mert a figyelme felszínes volt és nyoma se volt az „odavan értem”- érzésnek. Hitegettem magam, hogy ez nem így van/ nem számít, de nem volt igaz. 

Ekkor és ekkor, itt és itt

„Dunai panorámás szállás és reggeli biztosítva holnap éjszakára. Szombaton ha 9.50 körül hazaviszlek, az jó neked?” 

Mindig nála volt a kontroll. Egy csaj a naptárban a többiek között egy kényelmesre korlátozott, pontosan meghatározott idősávban – ennyi voltam. A szexre futott ki minden, ez volt az az érintkezési forma, ami miatt velem volt. Amikor jössz szobára, oké vagy, ez esetben kaphatsz mást is: finom vacsit-reggelit, őszinte beszélgetést, kedves szavakat. Amikor nem, nem számítasz. Volt, hogy azt hittem, oké ez így is, mert vonzó férfi, értelmes, szuper társaság és kellemes az ágyban, de valamiért mégsem lett oké. 

Utolsó randi

Amikor készülődtem, még nem tudtam, hogy nem látom többet. Igyekeztem csudajó nőt faragni magamból, szép simára borotválva, aranyfényben, parfümfelhőben indultam el otthonról, elképzeltem magunkat az ágyban, hátha lelkesebb leszek… de nem.

Nehézkes az egész. Egy pizzázóban vár, a helyiség hátsó részében, háttal ül. Megint az az érzésem, mint már sokszor, amikor csak én látom őt, de ő még nem vett észre engem: mit keresek én őmellette? Megérintem a vállát, felpattan, megpuszil, lesegíti a kabátomat, megdicséri a szexi, váll nélküli pulcsimat, a nyakamba csókol, pattog körülöttem, örül nekem. Elszáll az idegenkedés, nézem a csillogó szemeit, egész sármos végülis… Rendelünk, osztozunk az ételeken, ahogy szoktunk, közben mindenki felzárkóztatja a másikat az otthoni dolgokkal kapcsolatban, jönnek az önismereti felismerések, beszámolók az új kalandokról, élvezzük egymás empátiáját. Nagyon egyet tudunk érteni dolgokban. Nagyon hasonlóak vagyunk – ijedek meg hirtelen. Dicsérem az isteni citromtortát, felajánlja, hogy kér nekem még egyet. Azzal utasítom vissza, hogy abból, ami ennyire finom, nem kell sok, mire ő: dehogynem! (Értette-e az áthallást? Azóta se tudom.) 

Sokáig nem beszéltünk kettőnkről, aztán egyszer csak előhoztam a témát: ez a fajta viszony nem hozza azt az örömöt, amit várnék. Elmondtam, hogy egyre inkább barátként tekintek rá, a férfi-nő dinamikát nem érzem. Nincs meg a pezsgés, ami miatt én ebben lelkes tudnék lenni… Lett egy „ha már itt vagyunk együtt, ágyba is bújhatunk ”- jellege a viszonyunknak, ami rendben is lehetne, de én nem így képzeltem ezt. Hogy a „kellemes” minőség nekem nem elég. És előhozom azt, amivel minden partneremnek előállok egy ponton: Ennek kurvajónak kellene lennie, vagy inkább ne legyen semmilyen. 

Bólogat. Nem esik jól neki, de nem tiltakozik, sőt. Azt mondja, neki annyira értékes a kapcsolatunk, hogy így is szeretné fenntartani, ha lesz szex, annak örül, ha nem, azt is elfogadja. Megköszönöm, mosolygunk. Lemondja a szobát, nem tervezünk be a későbbiekre semmit. Öleléssel válunk el.

Kerek kis sztori ez így is, jópár tanulsággal

Még pár semmitmondó üzenetet váltottunk, aztán végleg elköszöntünk. Nem meglepő, hogy a benefit-ek nélkül nem ment a barátkozás. 

Békés derűben írom ezeket a sorokat. Ha összefutnánk valahol, nem lennék zavarban, még örülnék is neki. Kíváncsian hallgatnám a csajozós történeteit. Mesélnék neki én is az újakról. Nevetnénk, összekacsintanánk. Pont, mint két jóbarát. Without benefits.